A stresszevés és következményei

 

A stressz mindannyiunk életében jelen van, de nem azonos módon hat ránk. Ha a stressz és az étvágy kapcsolatát vizsgáljuk, is gyakran ellentétes reakciókat tapasztalunk.  Vannak, akiknek egy falat sem megy le a torkán stresszhelyzetben, illetve olyanok is, aki el sem tudnak képzelni egy stresszes napot nyugtató nasik és rágcsák nélkül.

Utóbbi eset felettébb veszélyes, hiszen a stressz mindennapjaink szerves része, és a stressz ilyen típusú kezelése nehezen egyeztethető össze az egészséges életmóddal.

De még mielőtt megoldást keresnénk a stresszevésre, érdemes szót ejtenünk azokról is, akik képtelenek evésre gondolni stresszes időszakban. Az ilyen típusú emberek ugyanis a stressz enyhülésével, megszűnésével (pl. a munkából hazaérve) hajlamosabbak a nassolásra. És persze vannak olyanok, akikre a stresszevés és a nyugalmi nassolás egyaránt jellemző. Ennek alapján levonhatjuk a következtetést, bármelyik csoport tagjait is erősítjük, érdemes odafigyelnünk az ételek tudatos megválasztására, minden időszakban.

A finom ételek, azok közül is a jutalmazásul szolgáló, magas cukor-és/vagy zsiradék tartalmú finomságok olyan típusú endorfinszerű hormonok felszabadulását idézik elő, amelyek egyfajta „kábítószerként” hatnak szervezetünkre. Ezek a hormonok képesek csökkenteni a stressz hatására megemelkedett vérnyomást, illetve befolyással vannak egyéb hormonok szintjére is. A stressz akut tüneteinek kezelésére tehát valóban jótékonyan hatnak, viszont szervezetünk tényleges egészségének megőrzése szempontjából már igencsak kérdéses hatásuk.

Hogyan kezeljük a stressz-okozta éhségérzést?

Tény, hogy egy mardosó éhséget nehéz nem-evéssel orvosolni, viszont a stresszevés többnyire nem farkaséhséget generál, sokkal inkább rágcsálásra ösztönöz. Azaz nem kimondottan tápanyag-felvételre buzdít, inkább olyan hosszan tartó cselekvésre, amely tudat alatt tereli el a figyelmünket a stresszfaktorról.

A folyamatos rágcsálás viszont azért rendkívül veszélyes, mert a nagy energiatartalmú élelmiszerek (keksz, chips, gumicukor, csoki, ropi, stb.) kisebb volument jelentenek, tehát a gyomor feszülése nem számottevő, pedig ez az egyik legfőbb ingere a jóllakottság-érzés kialakulásának. Így a rengeteg felesleges kalóriát, gyakorlatilag észrevétlenül fogyasztjuk el. Ez pedig azt is jelenti, hogy a stresszes időszakban elfogyasztott nagy energiatartalmú élelmiszer nem helyettesít egy következő étkezést. Ha pl. végignassoltuk az egész délelőttöt, ugyanolyan étvággyal fogjuk elfogyasztani az ebédünket is, mintha délelőtt semmit sem ettünk volna.

Ha jobban belegondolunk, a legtöbb addiktív tevékenység, pl. a dohányzás vagy italozás is a nassoláshoz hasonló mozdulatokkal jár: néhány másodpercenként a szánkhoz emelünk valamit. Fontos természetesen az elfogyasztott étel íze (dohányzásnál a cigaretta típusa, alkohol fogyasztásnál az ital fajtája), de a cselekvés szertartása legalább olyan jelentőségű.

Hogyan kompenzáljuk a stresszevés előnytelen következményeit?

A leginkább célravezető természetesen az volna, ha stresszes időszakban is képesek volnánk felhagyni a felesleges nassolással, viszont ez csak elméletben ennyire egyszerű. Ha egy stresszevő embert arra kérünk, hogy átmenet nélkül mondjon le a nyugtató falatokról, még nagyobb stresszt generálunk számára. Hosszútávon persze ez sem lehetetlen, de nem érdemes a lépcsőfokokat kihagyni:

·        Első lépésként igyekezzünk odafigyelni a nasi minőségére. Fontos, hogy a rágcsált étel íze számunkra kedves legyen, hiszen ez váltja ki a hormonok felszabadulását. De vajon minden egészségtelen, ami finom? Nem feltétlenül.. Járjunk egy lépéssel önmagunk előtt, és egy stresszesnek ígérkező nap előtt készüljünk fel duplán jó nasikból. Azaz, a rágcsa íze legyen ínycsiklandó, de energiatartalma visszafogott. Ha pl. szívesen nasizunk édes ételeket, vásároljuk cukormentes cukorkákat, rágógumikat, vagy készítsünk pl. házi készítésű gyümölcsjoghurtot, kekszet, energiamentes cukorpótlókkal. Ha a cukrot energiamentes édesítőszerekkel helyettesítjük, illetve ügyelünk a zsírszegénységre, máris rengeteg fölös kalóriától óvtuk meg magunkat. Abban az esetben ha sós ételeket nassolunk szívesebben, vágjunk fel különböző zöldségeket kisujjnyi hasábokra (pl. sárgarépa, uborka, paprika, karalábé stb.) A zöldségek íze önmagában nem biztos, hogy elég intenzív a stresszcsökkentő hatás eléréséhez. Ezért joghurtból különböző fűszerekkel készíthetünk olyan mártogatóst hozzájuk, amelyek intenzív ízélményt biztosítanak, energiaszegény változatban. (A chipsek sem azért kedveltek, mert „krumpli íz”-ük van, hanem mert intenzív aromájú bevonatot kapnak a burgonyaszeletek.)

·        Ha a fentiek alapján már megtanultunk „jót” csipegetni a stresszes időszakokban, megpróbálhatjuk a stresszt egyéb módszerekkel is csillapítani. A testmozgás pl. hasonló endorfinszerű anyagok felszabadulását okozza, mint a nassolás. Ha ez kezdetben esélytelennek tűnő kihívás, akkor napoljuk el (napoljuk, ne heteljük! J ), és kezdjünk bele egy jó könyvbe.

Meg kell tanulnunk kilépni a mókuskerékből, ellenkező esetben a kényszer szül majd alkalmat a pihenésre (pl. betegség). Ezért „erőltessük” a pihenőidő beiktatását olyan programokkal és tevékenységekkel, amelyek elterelik figyelmünket a stresszről, és akár a stressz okozta evési kényszerről is.