A „túlevés” következményei

 

A „túlevés” érezhető következményeit mindannyian ismerjük. Feszül a hasunk, elálmosodunk, gondolni sem bírunk a nemrég még nagy élvezettel fogyasztott ételre, megfogadjuk, hogy soha többé nem eszünk semmit, és még hosszasan sorolhatnánk az ilyenkor ránk törő érzéseket. De vajon mi történik egy-egy ilyen alkalommal a szervezetünkben?

Erre a kérdésre a legtöbben azonnal rávágnák a választ: hízunk! És valóban, ha túl sok ételt fogyasztottunk, akkor elkerülhetetlen, hogy a felesleges kalóriák ne alakuljanak tartalékká. De emellett még rengeteg olyan folyamat zajlik le szervezetünkben, amely többsége szintén előnytelen számunkra.

Az elfogyasztott ételek tápanyagait (fehérjék, zsírok, szénhidrátok) megemésztjük, azaz alapelemeire bontjuk. Ezek egy részét a szervezetünk felhasználja biológiai folyamataihoz (p. hormonok termelődéséhez, kémiai folyamatok katalizálásához stb.), másik részét pedig sejtjeink táplálásához. Minden tápanyag alkotórész más és más feladatot lát el szervezetünkben, és szinte minden esetben igaz, hogy egyik tápanyag a másikat teljes mértékben nem helyettesítheti.

Ha hirtelen nagy mennyiségű (túlzott energiatartalmú) élelmiszert fogyasztottunk, akkor az abból származó tápanyagok nagy része a vérben, vércukor formájában jelenik meg. Vércukor szintünk ideális esetben egy meghatározott tartományban mozoghat, azaz nem lehet sem túl alacsony, sem túl magas. Ez a szervezet elsődleges prioritása.

A vércukorszint emelkedés kiváltja a hasnyálmirigy inzulin termelését, amely inzulin szintén a vérbe áramlik. Egyszerűen fogalmazva, minél több cukor kerül a vérbe, annál több inzulinra van szükség, ugyanis az inzulin molekulák szállítják el és juttatják be a cukrot testünk sejtjeibe.

·        Túlevést követően hasnyálmirigyünk is túlzott terhelést kap, mivel hirtelen sok inzulint kell termelnie! Ha gyakran/rendszeresen történik ilyesmi, egy idő után a hasnyálmirigy kimerülhet, és kialakulhat a cukorbetegség.

Mivel túl sokáig nem maradhat magas a vér cukorszintje, a szervezet megpróbál rövid idő alatt minél több cukrot eljuttatni a sejtekig. Túlzott táplálékfelvétel esetén szinte biztos, hogy marad még olyan felesleges cukor a vérben, amit a sejtek felvenni már nem tudnak, viszont a vérben sem maradhat. Ez a cukormennyiség fog átalakulni tartalék zsírrá.

·        A „túlevés” valóban hizlal!

A hízás önmagában sem túl jó hír, de ami talán még rosszabb, hogy a cukornak a zsírrá alakításához nincs szükség inzulinra. Tehát, a hasnyálmirigy által termelt rengeteg inzulin egy jó része a vérben marad. Ez két dolog miatt is előnytelen. Egyrészt, feleslegesen túlórázott a hasnyálmirigyünk, másodsorban pedig:

·        a vérben maradó inzulin gátolja a zsírégetést, inzulin jelenlétében ugyanis nincs zsírégetés!

A véren lévő cukor egy részét a sejtek felhasználták, másik része zsírként raktározódott. A vércukorszint tehát csökkenni kezd. A vércukorszint bizonyos szintű csökkenése hatására szervezetünk elkezdhetne zsírt bontani, viszont a vérben maradó, feleslegesen termelődött inzulin ezt megakadályozza. Ebben a helyzetben a vércukorszint megfelelő stabilitását a szervezet csak úgy tudja megteremteni, ha

·        szervezetünk izmot bont! Az izom bontás csökkenti az anyagcserét, hiszen fogyatkoznak a szervezet azon sejtjei, amelyek a legtöbb energiát hivatottak elégetni. Ez a jojó effektus alapja is egyben.

Ha a túlevést követő, hirtelen csökkenő vércukorszintet úgy próbáljuk stabilizálni, hogy újra eszünk, akkor a vérben maradó, feleslegesen termelt inzulin hatására

·        egy kiadósabb étkezést követően sokkal nagyobb eséllyel kívánunk olyan ételt fogyasztani, ami ismét gyors vércukor emelkedést okoz (azaz pl. cukorban, egyszerű szénhidrátban gazdag élelmiszer)

Ez viszont egy ördögi kör, hiszen nem elég, hogy a néhány órával korábbi túlevés hatására már raktározott zsírt a szervezetünk, a folyamat nagy eséllyel újra és újra megismétlődik.

A rendszeresen bekövetkező, túl nagy mennyiségű étkezés tehát sokkal komolyabb hatással van a szervezetünkre annál, minthogy felszedünk néhány felesleges kilót. A túlsúly kialakulása mellett akár visszafordíthatatlan következményekkel is járhat a gyakori „túlevés”.

Legyünk előrelátóak, és igyekezzünk inkább többször, kisebb mennyiségű és jó minőségű (egyszerű szénhidrátban és zsírban szegény) élelmiszereket fogyasztani!