A kisétkezések jellege és időzítése nagy jelentőséggel bírhat, hiszen a diétának elsődleges szerepe a hasnyálmirigy kímélete, a felesleges inzulintermelés visszaszorítása.

A többször kis mennyiségű étkezés-amennyiben azok minőség szempontjából is megfelelőek- alkalmas lehet arra, hogy a hasnyálmirigynek egyszerre csak kis mennyiségű inzulint kelljen termelnie. Ha ugyanis több inzulin kerül a vérbe, mint amennyi a véráramban lévő cukor elszállításához szükséges, a szervezetben zajló folyamatok a zsírraktározás irányába tolódnak el, illetve a feleslegesen termelődött, vérben maradó inzulin az étkezést követő időszakban gátolja a zsírmobilizációt („zsírégetést”).

Ugyan nem törvényszerű, de az inzulinrezisztensek többsége éppen ezért több-kevesebb súlyfelesleggel is rendelkeznek, illetve nehezen tud fogyni.

A napi étkezések számának, időpontjának és jellegének meghatározásához szakember segítségére van szükség, hiszen nincs két egyforma ember, így egyetlen, mindenki számára tökéletes diéta sem létezik. Előfordulhat, hogy amíg egyik diétázónak napi 5-6 étkezésre is szüksége lehet, addig a másik napi 3, jól összeállított étkezés mellett érzi a legjobban magát.

Akkor, ha a kisétkezések beiktatásával eredményesebben stabilizálható a vércukor-illetve inzulinszint, a következőképp érdemes kialakítani azokat:

·         A tízórai tartalmazzon rostban dús szénhidrátokat. Ehetünk pl. tízóraira gyümölcsöt. Fontos viszont, hogy milyen típusút választunk. Minél magasabb egy gyümölcs rosttartalma, és minél alacsonyabb a fruktóztartalma, annál szabadabban illeszthetjük be a diétába. A bogyós gyümölcsök (málna, áfonya, szeder, ribizli) pl. rengeteg rostot, és viszonylag kevés gyümölcscukrot tartalmaznak, de pl. a szőlő, szilva, banán fruktóztartalma jóval magasabb az előbb említett gyümölcsökénél.  A tízórai gyümölcs mennyiségének meghatározása tehát függ a diéta jellegétől illetve az adott gyümölcs tápanyag-értékeitől.

·         Uzsonnára érdemes olyan élelmiszert választanunk, amely a rostban dús szénhidrát mellett már tartalmaz némi fehérjét is. Pl. kefir, joghurt, túró zöldséggel vagy egy kevés gyümölccsel kiegészítve, néhány szem olajos mag, stb.

·         A pótvacsora szükségességét illetve minőségi-mennyiségi vonatkozásait szintén érdemes szakemberrel megbeszélni. Ennek az utolsó, valóban kis mennyiségű, rostban dús étkezésnek a szerepe abban rejlik, hogy megakadályozza az éjszakai hipoglikémiát az arra hajlamosaknál. Gyakran tapasztalható, hogy az éjszakai alacsony vércukorszint a napközbeni diétahibák következménye (pl. rosszul összeállított illetve időzített vacsora), így azok javításával a pótvacsora akár szükségtelenné is válhat.

Mivel az inzulinrezisztencia diétája meglehetősen összetett, és egyénenként változó szabályrendszerre épül, kiemelten fontos a diagnózist követően szakember felkeresése, aki a vizsgálati értékek, az esetleges gyógyszerelés, a testtömeg illetve az életvitel figyelembe vételével segíti kialakítani és személyre szabni a mindennapi étkezéseket, illetve hasznos tanácsokkal szolgálhat a testmozgás tekintetében is.